Az ókor alexandriai könyvtár pusztulásával az antik világ legjelentősebb gyűjteménye veszett el. Megsemmisülésével kapcsolatban több elmélet született.
A könyvtár először Kr. e. 48–47-ben, az alexandriai háború idején égett le. Ezt követően több római támadás következtében egyre csak pusztult. Állítólag végül Kr.u. 640 körül Omar kalifa parancsára elégették a fennmaradt könyveket azzal a megfontolással, hogy a Koránban minden benne van, és ha ezek a könyvek ezt tartalmazzák, akkor feleslegesek, ha más áll bennük, akkor pedig veszélyesek.
Hát nem elképesztő (már ha igaz az utolsó feltevés, és mai szemmel nézve persze), hogy egy ember meggondolatlan parancsa miatt veszett oda egy gyönyörű könyvtár az ókori világ kincseivel?
Az 1970-es években azonban két úriemberben, Dr. Lofty Dwidar-ban és Dr. Mostafa Elabadi-ban „A régi könyvtár élete és sorsa” címmel megjelenő könyve kapcsán felmerült az ötlet egy új alexandriai könyvtár létrehozására.
Az egyiptomi kormány és az UNESCO támogatásával 1995-ben el is indult a projekt az ötlet megvalósítására.
1989-ben az egyiptomi kormány nyílt versenypályázatot írt ki a tervek elkészítésére. /50 pályamű közül a Snohetta nevű cég nyerte el a megbízást, sokak meglepődésére, ugyanis ez a kis cég ez idáig csak néhány nagyobb épületet tervezett.
A munkálatokat az ősi alexandriai könyvtár helyéhez közel kezdték meg.
Az épület egy átlósan kettémetszett henger. A hengerpalástból a forgalmas utca felett egy gyaloghíd nyúlik ki, amely összeköti a könyvtárat az Alexandriai Egyetem második emeletével.
A könyvtár ferde dőlésszögű falai a tenger irányába mutatnak, ugyan így a tetőkorong lejtése is. A henger délre néző falait gránitlapok borítják, melyeknek az az érdekessége, hogy nem fűrésszel vágták méretre, hanem nagy gránittömbökből hasították méretre, és az ábécé betűit vésték bele a világ minden tájáról.
Olvasótermeiben tíz szinten 2000 személy számára van férőhely.
A 250 millió dollárból felépített, 45 ezer négyzetméteres épületben jelenleg mintegy 8 millió kötetet őriznek. A könyvtárhoz hozzátartozik még egy konferenciaközpont, egy természettudományos és egy kalligráfiai múzeum, a vakok könyvtára, valamint az Információs Tudományok Nemzetközi Iskolája (International School of Information Studies = ISIS).
Nekem első látásra nem tetszett az épület, sőt, egy kicsit felháborítónak is találtam, úgy gondoltam, nem könyvtárnak való egy ilyen szerkezet, hiába élünk a 21. században, nem tartottam, és most sem tartom méltónak a „nagy ókori könyvtár” újjáélesztéséhez, azok után sem, hogy elolvastam a tervekről szóló cikkeket. Vannak dolgok, amiket szerintem nem jó, nem érdemes modernizálni, mert ezzel elvesztik a lényegüket (igazából nem is tudom megfogalmazni, hogy pontosan mit; talán a hangulatot), hiába azonos, vagy esetleg több is a funkció. Nekem hiányzik, hogy nincs semmilyen építészeti utalás arra a korra, amelyben virágzott az a könyvtár, aminek emléket akartak állítani, újjá akartak éleszteni.
