Góczán Andrea "Ókori könyv-és könyvtártörténet" című könyvében az ókor könyvtárakat 3 csoportba osztja.
Az elsőbe a hellenisztikus könyvtárak tartoznak. Ilyen a ninivei könyvtár, amelyet egyes források a világ első szisztematikusan rendezett gyűjteményének tartanak. A fennmaradt művek többsége tudományos és vallási célú. A kb. 1500 ránk marast ékírásos anyagtáblák fennmaradásának érdekes története van, ugyanis K.e. 612-ben a méd-újbabolóniai támadás során az ellenség felégette a várost, és ennek során égtek ki az anyagtáblák is. Így maradhattak meg az utókor számára.
A hellén világ második legnagyobb könyvgyűjteménye a pergamoni könyvtár volt, amelyet I. Attalos alapított, majd II. Eumenész fejlesztett tovább. A könyvtár az alexandriai Museion legfőbb riválisa volt, 200 ezer tekercset őriztek itt. Kivételes abban a tekintetben, hogy a régészeti feltárása is megtörtént.
És persze ebbe a csoportba sorolhatjuk az alexandrisi könyvtárat is.
A 2. nagy csoport a római magánkönyvtárakat fogja egybe.
A rómaiaknál ezt a folyamatot Hellász és a Földközi-tenger keleti partvidékének meghódítása indította el. A hadvezérek, államférfiak gazdag gazdag magánkönyvtárat gyűjtöttek össze a hadjáratok alkalmával. Ilyen magángyűjteménye volt L. Aemillius Paulusnak, Sullanak, Lucullusnak.
A 3. csoport a közkönyvtárak tratoznak.
Rómában az első közkönyvtárat Caesar tervezte, de halála megakadályozta a kivitelezését. Megvalósítása Augustus nevéhez fűződik.
107 és 113 között Traianus építtetett egyet Bibliotheca Ulpia néven, amely egészen az 5. század végéig fennmaradt.
Az i.u. 2-3 századra nemcsak a fővárosban, hanem a provinciák jelentősebb városaiban is létesítettek nyilvános könyvtárakat. Egy császárkori feljegyzés szerint nem kevesebb mint 28 közkönyvtár működött csak Rómában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése