Alexandria

Egyiptom Földközi-tengeri partján, a Nílus deltájának nyugati csücskében alapította Nagy Sándor i.e. 332-ben egy viszonylag jelentéktelen egyiptomi település, Rhakótis helyén, Deinokratesz építész tervei szerint. 19 km volt a kerülete.
A monda szerint Nagy Sándornak álmában egy aggastyán jelent meg és Homérosz sorait idézte, amelyekben Pharosz szigetét említi. Ez bírta rá, hogy itt építse meg a várost.
Részben kedvező fekvésének, részben a királyi támogatásoknak köszönhetően hamarosan a hellénisztikus világ egyik legjelentősebb kulturális, politikai és kereskedelmi központjává vált.
Az alexandriai Museion és a könyvtár, amely több százezer irodalmi és tudományos munkát őrzött, I. Ptolemaios korában alakult és a Kr. u. 3. század végén semmisült meg.
Alexandria a tudományos élet mellett a Földközi-tengeri kereskedelem központjául is szolgált: kikötője összeköttetést biztosított a Nílus-völgy és Meroé város, valamint a Vörös-tenger irányában Arábia és India között. Legfontosabb kiviteli cikke az üveg, a papirusz és a vászon volt. Három etnikum alkotta lakosságát, amelynek száma a Ptolemaios-kor végére az egymillió főt is elérte. A görögök a királyi negyed közelében telepedtek le, az egyiptomiak a város déli részén fekvő Rhakótis-negyedben éltek, a meglehetősen nagy számú zsidó népesség pedig a keleti zónát lakta.

Forrás: Antik Gyűjtemény- Hyperion
Wikipédia