A könyvtár elrendezése

Amikor először hallottam az alexandriai könyvtárról, egy szokványos könyvtár jutott eszembe. És amikor azt is megemlítették utána, hogy ez egy ókori könyvtár, akkor sem alakult át a kép a fejemben. Nem gondoltam bele, hogy ezek után teljesen eltérő dolgoknak kéne megjelennie előttem.
És persze ma sem tudom meghatározni, hogy milyennek gondolnám most, hogy erről a könyvtárról kell írnom szakdolgozatot. Igazából senki sem tudja, milyen lehetett, találgatásokról, elképzelésekről azonban már írtak a hozzáértők.
Schramkó Péter (a már említett könyvében) ezeket írja:
"Az állományt magas, kétszárnyú szekrényekben helyezték el (latinul amarium). A polcokon égetett és festet majolika vödrökben álltak a tekercsek. A pergamoni könyvtár ásatásaiból lehet következtetni az ókori könyvtárak főbb jellegzetességeire. Az olvasóterem szerepét az oszlopcsarnok, a sztoá töltötte be, a szobrokkal díszített nagy terem a reprezentációt szolgálta, a többi helység raktárként szolgálhatott, az egészhez pedig egy szentély csatlakozott."
Ez a szentély a a Múzsáknak számára volt állítva, akik inspirálták az ott folyó munkát.

Ókori könyvtárak

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy nem az alexandriai könyvtár volt az egyetlen nagy könyvtár az ókorban.
Góczán Andrea "Ókori könyv-és könyvtártörténet" című könyvében az ókor könyvtárakat 3 csoportba osztja.
Az elsőbe a hellenisztikus könyvtárak tartoznak. Ilyen a ninivei könyvtár, amelyet egyes források a világ első szisztematikusan rendezett gyűjteményének tartanak. A fennmaradt művek többsége tudományos és vallási célú. A kb. 1500 ránk marast ékírásos anyagtáblák fennmaradásának érdekes története van, ugyanis K.e. 612-ben a méd-újbabolóniai támadás során az ellenség felégette a várost, és ennek során égtek ki az anyagtáblák is. Így maradhattak meg az utókor számára.
A hellén világ második legnagyobb könyvgyűjteménye a pergamoni könyvtár volt, amelyet I. Attalos alapított, majd II. Eumenész fejlesztett tovább. A könyvtár az alexandriai Museion legfőbb riválisa volt, 200 ezer tekercset őriztek itt. Kivételes abban a tekintetben, hogy a régészeti feltárása is megtörtént.
És persze ebbe a csoportba sorolhatjuk az alexandrisi könyvtárat is.
A 2. nagy csoport a római magánkönyvtárakat fogja egybe.
A rómaiaknál ezt a folyamatot Hellász és a Földközi-tenger keleti partvidékének meghódítása indította el. A hadvezérek, államférfiak gazdag gazdag magánkönyvtárat gyűjtöttek össze a hadjáratok alkalmával. Ilyen magángyűjteménye volt L. Aemillius Paulusnak, Sullanak, Lucullusnak.
A 3. csoport a közkönyvtárak tratoznak.
Rómában az első közkönyvtárat Caesar tervezte, de halála megakadályozta a kivitelezését. Megvalósítása Augustus nevéhez fűződik.
107 és 113 között Traianus építtetett egyet Bibliotheca Ulpia néven, amely egészen az 5. század végéig fennmaradt.
Az i.u. 2-3 századra nemcsak a fővárosban, hanem a provinciák jelentősebb városaiban is létesítettek nyilvános könyvtárakat. Egy császárkori feljegyzés szerint nem kevesebb mint 28 közkönyvtár működött csak Rómában.

Óóó, jaj

Mintha kezdene átmenni a blog témája egyiptológiába... Hát igen. Magamtól nem jutott volna eszembe év elején, hogy ezt a témát válasszam a bloghoz, de csak eljutottam idáig az alexandriai könyvtárból kiindulva. És egyre jobban érdekel a téma. Például a következő bejegyzés ötlete a mumifikálás folyamata lett volna, de eszembe jutott, hogy ez a blog nem Egyiptomról szól... :)
Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy ezek a dolgok hozzá tartoznak a korkép kialakításához.
Fontos, hogy tudjuk, milyen korban, milyen társadalom és klutúra virágzása alatt működött az alexandriri könyvtár.

Kultúra 3.

Tudomány

A tudományban az ókorban az egyiptomiak jártak az élen.
I. e. 3. évezred kezdetén kidolgozták az ókor legtökéletesebb naptárrendszerét, amely a 365 napos éven alapult. Holdhónapokat állapítottak meg, egy év 12 holdhónappból állt. Ebben az égitestek állásának megfigyelése segített. Csillagászati ismereteik a Nílus áradásának kiszámításaihoz nélkülözhetetlenek voltak. Ez a mezőgazdasági munkálatok előkészítésében játszott fontos szerepet.
A földek határainak megállapításához, az épületek megtervezéséhez számtani és mértani ismeretekre volt szükség. Az egyiptomiak tizes számrendszernben számoltak.
Az orvostudomány is különösen fejlett volt Egyiptomban, mejnek fejlődéséhez a sebek gyógyítása, a betegségek ellen való védekezés vezetett. Az emberi test felépítésének megismerése során fontos felismerésekre jutottak. Ennek volt köszönhető a mumifikálás technikájának kialakulása is.
A betegségek okaival azonban többnyire nem voltak tisztában, így gonosz szellemektől valónak tartották, amik ellen szerintük csak a varázslat segít.

Az elsős gimnazista történelem könyvemben találtam két kis idézetet ide vonatkozóan:
Az Ebers-papiruszon olvashatjuk a következő sorokat, mely a Kr. e. 2 évezredből való.
"A szívből ágaznak a véredények az összes tagokba. Amely tagokra tehát az orvos ujjait
helyezi... mindenütt a szívét érzi, mivel edényei az összes tagokba vezetnek."

Ugyan ebben a papíruszban olvasható azonban ez a pár sor is:
"A varázsige kezdete, amikor a gyógyszert ráteszik az ember tagjaira... Mondd e szavakat,
mikor a gyógyszer rátetetik az ember valamelyik beteg tagjára! Valóban jó, milliószor
kipróbálták."

Bárcsak ilyen egyszerű lenne :) .

Kultúra 2.

Egyiptomi művészet

"Az egyiptomi kultúra ideológiai alapja lényegében a vallás, melynek sajátos jellemzője a lélek hallhatatlanságába vetett hit, s egyik legfontosabb tartozéka a halálon túli élet magyarázatára kidolgozott elképzelések rendszere. Többnyire ember testtel és állatfejjel ábrázolt isteneik a természeti erőket személyesítik meg. Az éppen uralmon lévő fáraót istenként tisztelik."
A képzőművészeti alkotások elsősorban a túlvilági életet szolgálják, az uralkodót és az isteneket magasztalva az evilágban szerzett érdemeket örökítik át a túlvilágba.
Az egyiptomi művészet sajátos stílusa van. Az emberi alak, pl. a festményeken vagy a domborműveken mindig úgy jelenik meg, hogy fej profilban, a törzs felső része előlnézetben, csípőtől lefelé pedig a két láb ismét oldalnézetben látszik.
A szobrászat szintén szabályokhoz kötődő beállításban, de élethű arcvonásokkal számos fáraó és tisztségviselő képmását örökítette meg. Ezt nevezzük tektonikus felépítésnek.
A sírokból nagy mennyiségben kerültek elő ékszerek, edények, bútorok, különféle használati tárgyak, és a hétköznapi élet, a munka eseményeit megjelenítő kis szoborcsoportok. Ezeket a túlvilági életre szánva helyezték el a halott mellett a sírkamrákban.
Az egyiptomi építészet legjelentősebb emlékei az istenek tiszteletére emelt templomok és a halott-kultuszt szolgáló monumentális sírépítmények.

Forrás: sulinet.hu/...
wikipédia

Kultúra 1.

Jópár bejegyzés után most jutott eszembe először, hogy még nem írtam semmit az ókori kultúráról. Pedig talán nem ártana tisztában lenni a kor sajátosságaival. Nekem például egy tipikus könyvtár jut eszembe az alexandriai könyvtárra gondolva, szekrényekkel, és olyan emberekkel, akik nadrágot és inget hordanak minimum.
Pedig ugy erről szó sincs, az öltözéket tekintve jó, ha legalább ágyékkötő volt az embereken :) .
Próbáltam a neten az ókori Egyiptom kultúrájával kapcsolatban információkat gyűjteni, de számomra kicsit csalódás volt, hogy nem találtam egy komoly honlapot sem. Persze akadnak kezdetleges oldalak, de egy sem tűnik komolynak, összeszedettnek.
Amik használhatónak tűntek, azok pedig szemináriumi dolgozatok, vagy tételek főleg. Persze, mint általában, a Wikipédián van erről is szócikk, így most is erre támaszkodtam.

Hiteles? Ki tudja?

Találtam egy nagyon helyes kis oldalt, a címe "Crow Honlapja". Sajnos nem derül ki, hogy ki is ez a "Crow", éppen ezért (is) merült fel bennem a kérdés, hogy annak ellenére, hogy nekem tetszik a honlap, sajnos nem tudom eldönteni, hogy az információk, amiket egyébként jól megfogalmazva, szép formában prezentál, vajon helytállóak-e. Saját bevallása szerint a hobbiaival foglalkozik ezen az oldalon, ki tudja, mennyire mélyen ásta bele magát a dolgokba.
Mégis igényesnek tűnik az egész, és számomra sok érdekes információ található itt, képekkel, érthetően, minden unalmas és száraz "kitöltésektől" mentesen.
Az "Egyiptom" almenüben 9 témakörből választhatunk, ezek a következőek: A teremtés; Rövid történelem; Nyelv és írás; Személynevek; A király 5 neve; Évszakok; A halottkultusz; II. Ramszesz; Mózes és a fáraó.

Új információ volt számomra, hogy pl. a mumifikálásnak milyen módszerei vannak, vagy hogy a test bepólyálása közben a rétegek közé apró ékszereket helyeztek.
Valószínűleg ezt már sokan leírták az Egyiptomot kutatók közül, de nekem ez a honlap mégis azért tetszik, mert lényegre törően, az érdekes dolgokat kiemelve olvashatok az egyiptomi kultúráról.
A több száz oldalas könyveket majd akkor veszem kézbe, ha szakember akarok lenni, és közben nagyon sok időm van :).
Mint fentebb írtam, már csak azt lenne jó tudni, hogy mennyire hitelesek az itt felhasznált információk...

A Pinakes

Mint már azt írtam ez előző bejegyzésben, a Pinakest -azaz táblácskákat- Kallimakhosz írta.
"Az alexandriai könyvtár százezernyi tekercse már kezelhetetlen lett volna Kallimakhosz munkája nélkül.", írta TMT 49. évfolyamának 1. számában (2002) Horváth Péter.
Schramkó Péter "Könyvtári ismeretek" című munkájának ide vonatkozó pár sora alapján eszembe jutott (némi mosolygás közepette ) az a sokszor emlegetett kérdés, hogy mi a különbség a bibliográfia és a katalogus között. Ugyanis ez a pár sor is próbál magyarázatot adni, hogy az ókori tekercsek első számbavétele hogy határozható meg pontosan.
Schramkó Péter így vélekedik erről: "Mai szemmel azt mondhatnánk rá, hogy bibliográfia, azaz olyan könyvjegyzék, amely felsorolja az egy szerzői életműhöz kötődő műveket. Mivel azonban konkrét gyűjteményben található műveket sorol fel Kallimakhosz , és feltehetőleg követi a könyvtárban elhelyezett művek csoportosítását, helytálló lehet a katalógus kifejezés is."
Ki gondolta volna, hogy ez egy olyan kérdés, amit nem mulasztottak el feltenni az első katalógussal kapcsolatban sem. (Vagy bibliográfia...?) :)
Kallimakhosz a katalógus anyagát két fő csoportra osztotta: költőkre és prózaírókra. Ezeken belül is megállapított 6 alcsoportot aszerint, hogy az adott szerző milyen műfajban munkálkodott, pl. elégikusok, szatírikusok, epikusok, ill. történetírók, orvosok, filozófusok.

Kallimakhosz

Az alexandriai könyvtár legismertebb könyvtárosa Kallimakhosz volt. Előkelő, de elszegényedett családba született. Mielőtt II. Ptolemaiosz a könyvtárba hívta volna, tanítóként dolgozott.
Széles körű tudományos tevékenységet folytatott, és számomra kissé hihetetken, de egyes adatok szerint mintegy 800 tekercsnyi tudományos életművet tulajdonítanak neki. És ehhez még nem vettük hozzá költeményeit, ugyanis érdemes azt is megemlíteni, hogy a legtöbb helyen görög költőként nevezik meg. Philétasz melett ő volt a hellenisztikus elégia megteremtője. Fő műve az „Aitia” (Okok) címet kapta, négy részből állt. De ezen kívül írt még pl. 85 epigrammát, 13 kisebb költeményt, és még sorolhatnánk.
Viszont egyik legfőbb munkájának tekinthetjük a 120 tekercsből álló irodalmi bibliográfiáját, a Pinakes-t, amely alfabetikus sorrendben és műfaji szempontok szerint osztályozva foglalta össze a görög irodalom hagyatékát. Alfred Hesel "A könyvtárak története" című könyvében azt írja, hogy Kallimakhosz valószínűleg tanítványai közreműködésének segítségével írta meg a katalógust, amely az ókor későbbi bibliográfiáinak alapjául szolgált.

Az alexandriai könyvtár könyvtárosai

Ez a kis táblázat összefoglalja az alexandriai könyvtár működése alatt könyvtárosként ott tevékenykedő férfiakat. Ide másolom a teljes szócikkel együtt, mivel sorra veszi az egyes könyvtárosok fontosabb tevélenységeit is.

"Az első ismert könyvtáros, aki az alexandriai könyvtárban működött,a phaléroni Démétriosz volt. Démétriosz Kr. e. 290 és 282 között a könyvtár eredeti elrendezésén segédkezett. Őt követte az epheszoszi Zenodotus, aki I. Ptolemaiosz uralkodásának utolsó éveiben került a könyvtár élére, és egészen Kr. e. 260-ig állt a könyvtár szolgálatában. Utóda a legismertebb könyvtáros, a kürénei Kallimakhosz volt.

Kallimakhosz állította össze a százhúsz kötetből álló, Pinakest, azaz a könyvtár részletes katalógusát. A katalógus a műveket különböző osztályokba sorolta, ezek a: történelem, jog, orvoslás, filozófia, lírikus költészet, tragédiák, imák és vegyes írások voltak. A Pinakes több mint ezer tekercsből állt, és a részletes katalógus mellett, tartalmazta az egyes szerzők életrajzi adatait, műveiknek hosszát.

Kallimakhoszt az „Argonautika” szerzője, a rodoszi Apolloniusz követte. Utána Kr. e. 230-ban, következett a kürenei Eratoszthenész, aki összeállította a Tetagmenos epi teis Megaleis Bibliothekeis-t, azaz „A Nagy Könyvespolcok Szerkezetét”. Eratoszthenészt követte bizánci Arisztophanész, aki naprakészre frissítette a Pinakest. Őt egy Apolloniusz nevű könyvtáros követte. Az utolsó ismert könyvtáros, a könyvtár aranykorából, Kr. e.180-ban tevékenykedő csillagász és grammatikus, szamothrakei Arisztarkhosz volt. Utána hosszú ideig nem maradt feljegyzés a könyvtáros nevéről egészen ciprusi Oneszanderig, aki az utolsó ismert könyvtáros volt a ptolemaioszi időkből.

Miután Egyiptom római uralom alá került, csak kevés könyvtáros neve maradt fenn az utókornak. Ezek egyike az alexandriai Khairémón, aki körülbelül Kr. u. 50 és 70 között tevékenykedett. A következő ismert név Dionüszosz, Glaucus fia aki Kr. u. 100 és 120 között állt a könyvtár élén. Dionüszosz közvetlen utódja Caius Julius Vasinus volt, aki 120 és 130 között vezette a Könyvtárat. További fennmaradt nevek: a harmadik évszázad végén tevékenykedő Diophantus és a negyedik évszázadban tevékenykedő Theon."

Forrás: Wikipédia

KÖNYVTÁROS	MIKORTÓL	MEDDIG
phaléroni Démétriosz	Kr. e. 297	Kr. e. 282
ephesosi Zenodotus	Kr. e. 282	Kr. e. 260
kürénei Kallimakhosz	Kr. e. 260	Kr. e. 240
rodoszi Apolloniusz	Kr. e. 240	Kr. e. 230
kürenei Eratoszthenész	Kr. e. 230	Kr. e. 195
bizánci Arisztophanész	Kr. e. 195	Kr. e. 180
Apolloniusz	Kr. e. 180	Kr. e. 160
szamothrakei Arisztarkhosz	Kr. e. 160	Kr. e. 131
ciprusi Oneszander	Kr. e. ?	Kr. e. ?
alexandriai Khairémón	Kr. u. 50	Kr. u. 70
Dionüszosz, Glaucus fia	Kr. u. 100	Kr. u. 120
Caius Julius Vasinus	Kr. u. 120	Kr. u. 130
Diophantus	III. évszázad
Theon	IV. évszázad

Az alexandriai Museion

A Museion és az alexandriai könyvtár a hellénizmus korának legfontosabb intézményei voltak. A 'museion' szó azt jelenti: "a Múzsák szentélye", és eredetileg bármilyen, a múzsáknak szentelt helyet - például ligeteket - így neveztek.
Az alexandriai Museiont inkább a mai tudományos kutatóintézetekhez hasonlíthatjuk. Ez volt az első olyan intézmény, amelyet kizárólag a tudományos kutatás és a szellemi örökség megőrzésének céljából hoztak létre, és a Museionba meghívott tudósok az elsők a világon, akik azért kaptak fizetést, hogy a tudomány kérdéseivel foglalkozzanak.
Valószínűleg I. Ptolemaios Sótér alapította, aki Nagy Sándor közvetlen utódja volt Egyiptom trónján. Ő maga is gyakran részt vettek a tudományos előadásokon. A dinasztia és a Museion közötti kapcsolat azért is fonódhatott ilyen szorosra, mert a trónörökös nevelését mindig a Könyvtár vezetőjére bízták, aki egyben a Museion első embere is volt.
A hellénizmus korának legnagyobb tudósai az uralkodó meghívására érkeztek Alexandriába.
A Museionhoz tartozott egy növény- és állatkert távoli tájakról származó, ritka fajokkal; egy csillagvizsgáló, valamint természettudományos kísérletek elvégzésére alkalmas "laboratóriumok" is.
Az alexandriai Museion virágkorát a Ptolemaios-család első néhány tagjának uralkodása alatti, mintegy százötven éves időszakban élte. A Kr.e. 2. század közepének uralkodói testvérháborúi és belpolitikai csatározásai vezettek hanyatlásához.
A legtöbb nyelvben megtalálható 'múzeum' szó az alexandriai Museion nevéből származik.